Mint a címből kiderül, ezen a versenyen "csak" kerékpáros kísérő voltam egy szupertündérvirágszál csapat mellett. :-) Kezdjük az elején, mi is azaz UTT 111. Ez az Ultra Tisza-tó és a verseny távja 111 km. :-) A kedvesem és 4 barátnője gondolt egyet és elhatározták, hogy teljesítik ezt a kihívást. A csapat neve a FutóBariNők volt. Én a verseny előtti hetekben kapcsolódtam a csapathoz, mint kerékpáros kísérő. Szerencsére még az utolsó pillanatban sikerült beneveznem a versenyre és a lányoknak egy biztonságérzetet adtam azzal, hogy mellettük tekerhettem. De ennyit egyben még nem tekertem le, ez nekem is egy nagy kihívás volt.

A verseny reggelén, már a rajtkapuban úgy pörögtek a lányok, mint 5 búgócsiga. :-) Az első 16-18 km jókedvben, vidáman telt. Ekkor olyan történt velem, ami ezidáig még soha, talán ezért is éreztem magam felkészületlennek... az első kerekem leeresztett... Gondoltam sebaj, hisz ez nem csak futóverseny, hanem kerékpár teljesítménytúra is és van egy kerékpár szervizes kocsi. Mégiscsak 111 km a táv. Nagy csalódás ért, mert nem volt ilyen... elúszni látszott minden... Telefonáltam a lányoknak, akik kocsival mindig előrementek, hogy a váltás gördülékeny legyen, hogy szerezzenek egy gumitömítő spray-t valamelyik benzinkúton. Mivel szerszám sem volt nálam, más áthidaló megoldás nem jutott az eszembe. A kb. 23. km-nél lévő frissítőpontnál vártak a lányok a gumitömítő spray-el és láss csodát, egy perc múlva már igyekezhettem is a kedvesem után. Éppen Ő futott akkor. Azt azért halkan megjegyzem, hogy senkinek sem tűnt fel, hogy miért tolom futva a kerékpárt... A kerékpáros frissítőponton sem volt semmi ami alkalmas lett volna egy defekt kijavítására... Tudom, nekem is jobban fel kellett volna készülnöm! 

Ez a kis malőr nem szegte a kedvem, gyorsan utolértem a csapatot, mindenki lenyugodott és folytatódhatott a versenyünk. Ha csak ennyi történt volna, akkor nem is ragadtam volna klaviatúrát. 35 km körül újra leeresztett az első kerekem, de nyugodt voltam, mert volt spray-m. :-)  De most ez sem segített... a szelep mellett amit befújtam, az ki is jött... Teljesen feladtam, itt a vége.... Telefonáltam a lányoknak, hogy ennyi... ha nem kapok valami csoda folytán egy másik belsőt, akkor vége. Próbáltak több boltba is bemenni menet közben, sikertelenül. Logó orral elindultam visszafelé, mert vissza közelebb volt egy frissítőpont és ott próbálok segítséget kérni. Egyszer megáll mellettem egy nagydarab fejkendős, narancssárga napszemüveges, szakállas, KTM-es biciklis mezben és megkérdezi, hogy tud-e segíteni? Mondtam, persze, ha van egy 28-as belsője... és láss csodát!!! Volt nála 28-as belső és szerszám is. Mondta a családjának, hogy menjenek előre, majd megy utánuk. Gondoltam, ilyen nincs!!!! Gyorsan kicseréltük a defektes gumit és elindulunk. Én a csapat után, Ő a családja után. Ő volt az én mentőangyalom!!!! Próbáltam rábeszélni, hogy legalább egy sport szeletet fogadjon el, mert számomra Ő olyan nagy dolgot tett, ami többet ér egy kamion sport szeletnél is. Emberségből csillagos ötöst kapott tőlem!!! Sarudnál elköszöntünk egymástól és én tekertem a csapat után. Amikor utolértem az egyik tündérvirágszálat, az arcán minden rajta volt. Nagyon megörült nekem. :-) Az a katarzis már szinte leírhatatlan, ami akkor volt, amikor a csapat többi tagja is meglátott. Ez a kis csapat alapból hangos, mindenkinek szurkoló, vidám csapat, de ekkor a dB-k száma jóval az átlag fölé emelkedett. Nem volt kérdés ezek után, megcsináljuk!!! A zord időjárás sem szegte a kedvünket, mert volt olyan szakasz, ahol úgy eláztunk, hogy egyetlen száraz pont sem maradt rajtunk. A végére azért még volt egy kis hiszti, de csak tényleg egy pici. :-) :-) :-) Magáról a futásról azért nem írok bővebben, mert azt meghagyom a lányoknak, az az Ő élményük volt. :-) Az utolsó szakaszt már eufóriában telt. :-) :-) Természetesen az utolsó métereket már közösen tettük meg, hatalmas öröm közepette, mert megcsináltuk!!! Ezek a lányok számomra azon a napon hősök lettek!!! Mindenki kihozta magából a maximumot. A szorgos hétköznapokban, ők anyák, társak, dolgozó nők és megcsinálták!!!

A verseny után egy külön ünneplés volt, de az egy másik történet.... :-) :-) :-)