A SUHANJ!6 verseny után, egy picit elkenődtem és alig futottam. Én azt kudarcként éltem meg, pedig többen mondták, hogy jó döntést hoztam akkor. Ha akkor nem azt a döntést hozom, akkor lehet, hogy a WizzAir félmaratonon el sem tudok indulni. Így utólag, jó volt ez így. :-)
A hangulata miatt szeretem ezt a versenyt, bár most „túlizgultam”. Már az elején, amikor tűztük fel a rajtszámokat, éreztem, hogy pattanásig vagyok feszülve. Régebben sokkal koncentráltabb voltam, csak odaálltam, kizártam mindent és lefutottam… Ezt kell újra megtanulnom. :-) Annyi edzés, félmaraton van már a lábamban, hogy ezt simán le kellett volna futnom. A szintidőm szerint az 5-ös zónába voltam besorolva (2:15:00-2:30:00 közötti idő). A zónák azért vannak, hogy azonos képességű futok, azonos zónákból induljanak és ne kelljen kerülgetni a lassabb futókat… Bevezették az ilyen nagy rendezvényeken (kb. 15000 futó volt aznap), hogy szakaszosan indítják el a futókat. Mire az én zónám sorra került, már 15 percet álltunk a napon, nem tetszett. Az eleje így kicsit „nyűgösösre” sikeredett. :-) Amikor elindultunk, minden feszkó kiment belőlem. Az Andrássy úton, kb 3 km-en keresztül folyamatosan előzgettem, de erre számítottam. Sajnos sok futó fél a záróbusztól és inkább kozmetikázza a tervezett futóidejét… A korábbi rajttal nyernek még plusz perceket, mert a verseny szintideje az utolsó elrajtolóhoz van igazítva. Az Andrássy úton 5.30-as kilóméterekkel tudtam menni, élveztem nagyon, de éreztem, hogy meleg van és minden frissítőponton meg kell állnom inni. 5 km után jött a rakpart, de még ott is tudtam a 6:10-es tempót tartani. Katlanban éreztem magam. A ragtapasz ami a mellbimbómra volt rakva, 9 km után leesett és új ragtapaszokat kellett feltennem. Sajnos ezek sem tartottak sokáig… Éreztem, hogy lassítanom kell… 10 km-nél 1:02 volt a részidőm. :-)
11,7 km-nél várt a kedvesem, Orsi, mert vele párban is teljesítettük a távot. Szusszantam egyet a váltópontnál, majd usgyi Orsi után. Nem tagadom, megfordult a fejemben, hogy nekem ennyi mára pont elég volt, de nem hagyhattam magára a kedvesem. Amikor utolértem, éreztem, hogy nekem most az Ő tempója a legjobb. Nincs mit szépíteni, a tömeg és a nagy meleg elvitte a tempómat és elfutottam az elejét. A maradék kilométereket, hol futva, hol sétálva teljesítettük. Nekem sikerült visszafognom magam és megúsztam kiállás/feladás nélkül, de sajnos sokaknak fel kellett adniuk a versenyt. Rossz volt ezt/ezeket látni. A célban már nem számított, hogy a póló és a pulzuspánt kidörzsölt, ott minden megszépül. A vége 2:30:59 lett, aminek örülök. :-)
Legyőztem újra magam, bár nem a legjobb időmmel, de megcsináltam.
