Úgy vártam már, hogy Szolnokon is legyen félmaraton… Zolinak, Zsuzsinak és természetesen a velük dolgozó team-nek köszönhetően, ebben az évben már a második került megrendezésre. Természetesen ott volt a helyem, annak ellenére, hogy a Wizzair óta nem volt futócipő a lábamon (az élet úgy hozta). Nem követendő példa ez!!! :-) :-)

A verseny a Nefag parkerdőben volt megrendezve, 3x7km kört kellett teljesítenünk. Már az első körben sikerült többünknek eltévedni, így az én első köröm 9 km lett. Megfogadtam akkor, hogy senki után nem fogok menni és ha ennek ellenére, mégis eltévedek újra, akkor sétálva csinálom végig. :-) :-) Sikerült végigfutnom. :-) Bár a harmadik kör elején a combfeszítőm elkezdett húzódni, de csak ijesztgetett, nem volt komoly. A félmaratoni részidőm 2:18:25 lett és onnan már elengedtem… A maradék 2 km-t 7:30-as idővel kocogtam le. Ha a félmaratoni időmet nézem, akkor ezt vártam magamtól, elégedett lehettem. A terep azért néha megviccelt, mert sem a gát, sem a terep egyenetlensége nem volt fincsi.

De ez a verseny nem emiatt volt fontos számomra…

Mint sokan tudjátok, én rendszeresen indulok a Suhanj! alapítványt reklámozva kisebb-nagyobb sport rendezvényeken. Amikor az időm engedi és kell, akkor segítek is nekik. A mostani verseny azért is volt számomra fontos, mert egy kis Suhancunk már nem lehet többé ott a versenyeken… :-(  Múlt kedden a Hajós uszodánál volt egy közös gyertyagyújtás Dávid emlékére és ahogy ott Péter (SUHANJ! alapítvány megalapítója) is mondta, nincsenek szavak…

Személyesen nem ismertem Dávidot, de nagyon meghatott az a légkör ami ott volt, mint egy nagy család…

Dávid emlékére futottam, neki ajánlom a félmaratonom és vele a befutóérmet is. RIP.