Ez a verseny sem múlik el élménybeszámoló nélkül. :-) Meg… nemcsak a pozitív élményeket akarom leírni, hanem azt is amikor egy verseny nem úgy sikerül, ahogyan azt elterveztem…
Amikor beneveztem a versenyre, akkor azt gondoltam, hogy ez egy tökéletesen jó erőpróba lesz ahhoz, hogy megtudjam, hol tartok. Magáról a versenyről. :-) A Duna partján van kijelölve egy 2 km-es kör amin 6 órán keresztül annyi métert/kört teszel meg, amennyit tudsz. A másik érdekessége a versenynek, hogy éjfélkor kezdünk és reggel 6-ig futunk. Gondoltam ez nagyon egyszerű és nem kellett attól félnem, hogy időtúllépés miatt felvesz a záróbusz, ez tökéletes volt számomra. Mivel a SUHANJ! alapítvány a szívem csücske, így amikor csak tehetem ott vagyok a rendezvényükön, ezért már a rajtszám átvételekor sok ismerőssel találkoztam, jó így versenyre jönni. :-) Minden adott volt, hogy egy dédelgetett álmot, az 50 km-t megfussam.
Nagyon jól indult a verseny 6:15 körüli km-eket toltam, a pulzusom is teljesen rendben volt. Az első 10 km-nél 1:03-at mutatott az óra, tökéletes, ahogy terveztem. Az volt az érdekes, hogy volt olyan rész a 2 km-es kör alatt, ahol folyt rólam a víz, máshol a szél rám szárította a pólót és úgy éreztem, hogy kidörzsölte a póló a mellbimbómat. De amikor 11 km-nél ellenőriztem, a ragtapasz a helyén volt. 18 km-ig a tempóm nem csökkent, csak a gyomrom kavargott és folyamatosan olyan érzésem volt, hogy kidörzsölt a póló. Ekkor megálltam a saját frissítésemnél, ittam magnéziumot, vizet és ettem pár falatot. 20,5 km-nél úgy begörcsölt a jobb hátsó combizmom, hogy meg kellett állnom nyújtani és utána sétáltam 5-600 métert. A félmaratont így is, hogy az utolsó km 12 perc fölötti volt, 2:25 alatti idővel futottam. Ezt is terveztem, csak az a fránya izomgörcs nem volt belekalkulálva…. Sebaj, gondoltam. Sétálok egy picit és folytatom, mert az időm így is bőven a tervezett alatt volt. Pár száz méter után megint elkezdtem futni. 2 km futás után éreztem, hogy most gyorsan wc-t kell találnom, mert bokán fosom magam… Több mobil toi-toi is volt kirakva, de sajnos egyikben sem volt papír….. Ez most viccesnek tűnik, de ott nagyon dühítő volt… A gyomrom annyira rosszalkodott, hogy volt amikor nem tudtam, hogy hánynom vagy fosnom kell. Erről az Ultra című film jutott az eszembe… :-) :-) 1 km kínlódás után, a frissítő ponthoz értem, ahol tudtak adni papírzsepit, már csak egy szabad toi-toi-t kellett keresnem… Boldogan foglaltam el a "trónom". :-)
Azt hittem, ezután már könnyebb lesz, de nemsokára rá teljesen lesavasodtam… nem akartam feladni, bár tudtam, hogy a tervem már elúszott… Sétáltam, de feladni nem akartam… Megpróbáltam futni, de nem vittek a lábaim, így sétáltam… Több mint egy óra séta után úgy döntöttem, hogy kiszállok. Ezt így nem csinálom tovább! Ekkor jártam 4 óránál és 28 km-nél. Tehát 6-7 km-t sétáltam egy óra alatt. Talán 2 óra alatt még sétálhattam volna és 40 km körüli eredménnyel befejezhettem volna a versenyt, de nem ezért jöttem. Én futni jöttem!!! 6 órán át! Úgy gondoltam, hogyha tovább sétálok, akkor magamat csapom be, ezért meghoztam egy nehéz döntést és feladtam. Aki adott már fel versenyt, az tudja, hogy milyen érzés ez. Borzalmas!!! Amikor a fejed még vinne, de a tested nem csinálja. Volt időm azóta végig gondolni és rájöttem, hogy jól döntöttem. Rá kellett ébrednem arra, hogy a felkészülésemben még csak a félmaratonnál tartok és nem szabad még a hosszabb távokat erőltetnem. Azért írom, hogy még csak, mert már azt hittem, hogy októberben odaállhatok a SPAR maratonhoz… de nem!!! Be kellett látnom, hogy hiába vagyok erős fejben, a testem még nincs kész, még nagyon sok munka vár rám, hogy maratont fussak….
Végezetül szeretném megköszönni a SUHANJ!-osoknak a sok biztatást és a szervezést és a kedvesemnek, aki nem csak a verseny alatt szorított nekem, hanem a verseny után is mellettem volt. Egy picit azért megzuhantam, de túl vagyok rajta!
