Kezdjük az elején, mi is az a Bicogó? Egy olyan sportág, amely ötvözi a kerékpározást és a futást. A legfontosabb szabály: eggyel kevesebb kerékpár van, mint ahány fős a csapat! Ezért egy versenyzőnek mindig kocognia kell. Ez egy igazi csapatverseny. Nekem már volt szerencsém 3x indulni ezen a versenyen (2x 8-as váltóban, 1x párosban). 4 év kihagyása után újra elindultam a versenyen, most a változatosság kedvéért 4-es váltóban. :-) Egy picit kalandosra sikeredett a csapat indulása, mert a verseny előtt egy héttel derült ki, hogy nincs is csapat… Benevezve bevoltunk, de egyéb okok miatt egyedül maradtam a csapatban. Gyorsan közhírré tétettem egy facés csoportban, hogy keresek 2 főt a csapatba, amiből három új csapattag lett. :-) Hozzáteszem, hogy egyből meg is jegyezték többen, hogy már megint lányokkal veszem körbe magam, mert 3 lány jelentkezett. :-) Hááááát, ez van!! :-) :-)
A verseny 8 szakaszra van osztva, az utolsó napokban mi is szétdobtuk magunk között a szakaszokat. Nekem egy 5,3 km-es és egy 7,3 km-es táv jutott. A verseny légköréhez hozzátartozik, hogy 52 csapat, több mint 300 indulójának a nagy részét személyesen is ismertem. Ha van örömfutás, akkor ez nekem örömverseny volt. Az 5,3 km-es távot átlag 5:50-es min/km-rel sikerült teljesítenem. Nagyon jól esett. Folyamatosan ment a biztatás, nemcsak a csapattagok részéről, de a versenytársak részéről is. :-) Természetesen a szokásos szurka-piszkákat is adtuk egymásnak. :-) Nehéz visszaadnom a verseny hangulatát, mert ahhoz ott kellett lenni, de pl. a verseny felénél a mentősök a hangosukon keresztül még biztatták is a versenyzőket, sőt még a klasszikus Rocky zenét is betették. :-) :-) Nem lehetett ilyen körülmények között rosszul teljesíteni. :-) A 7,3 km-es szakaszomra még rá tudtam tenni egy lapáttal, átlag 5:41 min/km-rel toltam le. :-) Ezen a szakaszon külön kis versenyt folytattam Anettal. :-) Anett egy másik csapat futója volt. Váltáskor kb. 50-100m-rel volt előttem és nem tűnt gyorsnak… De azért kellett 1 km, hogy utolérjem és megelőzzem. Ekkor 5:15 min/km-rel futottam. Egy picit vissza kellett fognom magam, mert nem akartam elfutni a szakaszomat. Pár km után azt vettem észre, hogy Anett, mint egy gyorsvonat elszáguld mellettem és újra 50-100 m előnye van. Ez az előnye meg is maradt a szakaszunk végéig, az istenért sem tudott lassulni. :-) A verseny végén megbeszéltük, hogy egymást húztuk, motiváltuk. :-) Az utolsó szakaszunkon a mentősök még betették a Nem adom fel című számot, amivel próbálták még motiválni a futókat. Szerencsére nem volt komolyabban feladatuk, de végig ott voltak köztünk. Az utolsó csapatot is ők kísérték be, akkor a Queen klasszikusa szólt a hangszórókból, a „We are the champions”. :-) A verseny távja 46,2 km volt, amit a mi csapatunk 4:41:59 alatt teljesített. Nagyon odatette magát mindenki!!!:-) :-) Ez a kategóriánkba az utolsó előtti helyre volt elég, de nekünk ez lényegtelen volt. Ezen a napon, egy olyan sport/tömegrendezvényen voltunk, ahol magunk mögött hagyhattuk a dolgos hétköznapjainkat és azt csinálhattuk, amit szeretünk, futhattunk. :-)
FürgeRókaLábak volt a csapatunk neve, ami annyira megtetszett a szervezőknek, hogy kaptunk érte egy csoki tortát is. :-) Szeretném megköszönni ezt a fantasztikus napot a szervezésben és lebonyolításban részt vevő összes embernek (Áginak külön puszi), a Mentősöknek, hogy vigyáztak ránk, a Kedvesemnek és a lányomnak, a logisztikai segítségért és végül, de nem utolsó sorban, a CSAPAT-nak! Köszi Marcsika, Móni és Georgina! :-)
