Amikor beneveztem erre a versenyre, már akkor úgy gondoltam, hogy meg kellene koronáznom ezt az évet. Az utóbbi időben a versenyek nem igazán úgy alakultak, ahogy elterveztem, de most szinte minden úgy sikerült, ahogy előre kigondoltam. :-)
Az időjárásra nem lehet panaszunk, bár az igaz, hogy az elején fáztunk és ahol ért minket a szél ott rettentően kellemetlen volt. Egy okos ember egyszer azt mondta: „A célba érkezéshez öltözz, ne a rajthoz!” :-) Megfogadtam ezt a tanácsot és jól döntöttem. A rajtnál fáztam és nagyon vártam már, hogy futhassunk. A verseny alatt viszont tökéletes volt a komfortérzetem. Nem volt melegem és nem is fáztam.
Úgy terveztem, hogy 2:05-2:15 között érek célba. Az eredményem 2:10:34 lett. :-) A verseny előtt megkérdezte Szesze, hogy milyen tempót tervezek, 6:00-6:30 közöttieket, mondtam. Erre 5:50 és 6:17 között sikerült futnom a távot. :-)
Az első 6 km-ig együtt futottam egy nagymaminak beöltözött futóval. Csinálta a show-t. Beszélgetett mindenkivel, mindenki arcára mosolyt csalt, biztatta a szurkolókat, egyszerűen fantasztikus volt, amit csinált. Ekkor eszembe jutott, hogy miért is járok ilyen tömegrendezvényekre… Köztünk, futók között, mindig van egy aktuális „idióta”, aki bohócot csinál magából. Az első 10,5 km 1:03 volt, ahogy ígértem Orsinak, aki a váltóhelyen várt rám. :-) A második köröm 1:06 lett. Ebben a körben már éreztem, hogy fáradok, kezdek savasodni, de szerencsére sem görcs, sem húzódás nem hátráltatott. Természetesen Réka energiapacsijai is kellettek hozzá, hogy megvalósuljon az, amit elterveztem. :-)
Mivel ez volt az utolsó komolyabb futásom ebben az évben, ezért pozitív érzésekkel tudom zárni a szezonomat és ez nagy lendületet ad a következő évhez.
A végére még egy kis évadértékelés maradt. A 2017. évet óvatosan kezdtem. :-) A kecskeméti Violin maraton versenyen, az Úri Farkasordító félmaratonon és a veresegyházi Veres futófesztiválon 10 km-en indultam. Majd hirtelen felindulásból futottam egy félmaratont Szolnokon az I.terepfélmaraton versenyen. :-) Ezután következett egy Európa napi 13 km, ahol először tolhattam végig egy kis suhancot a versenyen. Májusban várt rám a Kékes csúcs, ahol szintén Suhanj!-kodtam. :-) Június hónapba Brutál malackodtam Nyáregyházán, majd júliusban kipróbáltam egy számomra idegen területet, részt vettem az I. Lökiman triatlon versenyen Tiszalökön. Júliusban a FutóBariNőknek voltam a kerékpáros kísérője az UTT-111-en. Augusztusban Suhanj!6-on voltam Szigetmonostoron. Az őszt a WizzAir-rel nyitottam szeptemberben. Ebben a hónapban még részt vettem újra a Bicogón. Októberben teljesítettem az erdőben eltévedős I. Szolnoki őszi terepfélmaratont és kipróbáltam az Aquatlont is Százhalombattán. A végére maradt a Balatoni félmaraton Siófokon.
Ezt így visszaolvasva soknak tűnik, pedig mennyi helyre szerettem volna még eljutni… De sebaj, majd 2018.-ban. :-) Ezek voltak a nagyobb versenyek, de természetesen emellett még volt egy jó pár kisebb rendezvény is, ahol szívesen részt vettem.
Jövőre találkozunk!!! :-) :-) :-)
